"De minden perc mit éltem veled tudd, már részem, miénk.
A mosoly rajtad még pont olyan, mint rég,
csak már nem az enyém.
Miért kellett másképpen? Miért van hogy mást érzek, mint te?
Nekem egész másról szól.
Még mindig kívánlak, csak tudd én itt várlak örökre:
hisz minden rólad szól."

- Kérlek, maradj velem!
- Maradjak veled? Minek? Nézd meg, máris veszekszünk!
- Mindig is ezt csináltuk. Veszekszünk. Te néha arrogáns gazembernek nevezel, én meg téged néha hisztis csajnak. Mert az vagy. Az idő legnagyobb részében. Én nem félek attól, hogy megsértelek, mert 2 másodperc alatt túlteszed magad rajta, és ismét hisztizel.
- Hát akkor?
- Nem lesz könnyű, iszonyú nehéz lesz! Minden nap meg kell küzdenünk, de én erre vágyom, mert akarlak téged! Mindenestül! Örökre! Együtt, minden nap!