soha többé, nem megyek a szívem után már,egyszer elhittem a mesét, hittem tárt karokkal vár de vigasztal magányomban a tudat, élni szeretnék,nem pedig eltűnni, hisz eljöhet aki szeret még!

Bennem van most is csak már nem úgy mint anno, én nem voltam depressziós csak hát ismerős a padló...

hullámvölgyek újra

összevagyok zavarodva..nemtudom mithigyjek,kinek higyjek,nemtudom mit mondjak,mikor mondjam,és kinek...
szeretek valakit,aki sohasem lehet már az enyém,úgy érzem...adtam neki még egy esélyt,már a küszöbön álltunk,nemsok kellett volna,hpgy bemenjünk az ajtón,de nem jött össze..így volt megírva...ő akarta így,nem én...újra összetörte a szívem,de felálltam,erősnek mutatom magam,amennyire csak lehet,pedig rohadtul gyenge vagyok...
most van egy fiú..igazából hülyén hangzik,de félek beleszeretni,mert félek,hogy mire belészeretek,otthagy...nagy szar egy helyzet..:/ és néha úgy érzem,sem ő,sem senki másnak nem vagyok fontos,senkit nem érdekel mi van velem..:/