Csak még egyszer nézz rám.. kérlek Csak még egyszer ölelj át.. kérlek Csak még egyszer suttogd a fülembe, hogy szeretsz.. kérlek Csak még egyszer csókolj meg.. kérlek S ha menned kell, én esküszöm elengedlek.. csak ne felejts el.. kérlek..

"Sajnálom, hogy ennyire szeretlek, és sajnálom, hogy te nem, sajnálom, de nem szégyellem, hogy tetszettél nekem. Sajnálom, hogy amikor kérdezted, én rögtön azt mondtam: igen! Sajnálom, hogy amikor jó volt, Én őszintén élveztem. Sajnálom az orrom, a hajam, hogy nem hosszabb vagy rövidebb. Sajnálom, hogy én csak én vagyok, majdnem az, de csak majdnem. Én kölcsönadtam játszani, Te meg elhagytad a szívem, sajnálom, de egy kis időre, most jobb, ha elteszem…."

Minden este elgondolkozok azon,hogy aznap mi az,amit talán nemúgy kellett volna csinálnom..És mindig találok olyat,amit másképp kellett volna mondanom,máshogy kellett volna csinálnom...

SZERELMES VAGYOOOOOOOOOOOOOOK

Elegem van a világból, a holnapból, a mából,
elegem van az emberekből, magamból és másból,
Elég volt a sok rosszból, a fájó érzésekből,
elegem a megválaszolatlan kérdésekből.
Utálom a magam körül lévő sok gyűlölködő arcot,
Elegem van mostmár feladom a harcot.
Mert győzött a bánat és ledőltek a falak,
Én, pedig csak némán állok az akasztófa alatt!

akkor ez lenne a szerelem..?

Mostjöttem rá igazán,hogy mennyire szeretem még mindig...Próbáltam magam előtt is eltitkolni,elfolytani,de nem megy...Mostmár nemis érdekel..Sose szerettem az érzéseimről beszélni,soha nem is beszéltem róluk igazán,de most úgy érzem kikell magamból adnom...Ő volt az első olyan ember,akit tényleg tiszta szívemből szerettem,akármit is tett...Párszor átvert,csalódnom kellett benne,szomorúságot okozott,de ennek ellenére szeretem..:/ Lehet hogy nagy vétek,de nem érdekel...

Engem nem érdekel, hol leszel jövőre. Nem érdekel, ha őrült vagy. Csak annyit tudok, hogy veled akarok lenni. Nem értem mit csinálsz. Olyan értelmetlennek tűnik minden, olyan értelmetlennek. De amikor veled vagyok minden más. Nem tudom miért.

dreaam

Tegnap valóravált egy régi "álmom"...:)) megcsináltattam az ajak pc-m..Mostmég rohadtul fáj,de nem érdekel senki és semmi..kibírom...:)) 2011.06.11.

ballag már a vén diák..

Azért nehéz egy helyzet,amiben most vagyunk,mi,a nyolcadikosok...Persze jódolog meg minden,hogy ujsuli ujhaverok ujélet...de azért ha belegondolunk,legalábbis én,nekem ez így tökéletesen megfelelt...Megszokott hely,megszokott idő,és megszokott emberek..Utolsó években alig vártam,hogy végre elballagjak,aztán ahogy telt az idő,és eljutottam odáig,hogy nemis akarok elmenni...Szeretem az osztályom...Mindig megy a kavarás,veszekedés meg minden...De ezek ellenére egy jó kis oszály..:) Mondja mindenki,hogy jaj dejó,elhuzunk innen...Igen az is,de biztos,hogy mindenkinek hiányoznifog ez 8lv,amit együtt töltöttünk el...Jöttek az évek során uj osztálytársak,és mentek el régebbiek,de mindenkit megjegyeztünk,senkit sem feledtünk el..

..visz az út,rohanok,szivem zakatol..

Megtanultam az évek alatt,hogyz az ember csak és kizárólag magában bízhat.Senki másban..Mindenki csak hátbadöfi a másikat...Ott üti,ahol éri..Persze nem ütésekre gondolok,mert a szavak ezerszer jobban fájnak...A lelkünkig hatolnak..Vannak olyan emberek,akiket nagyon könnyű megtörni...elég hozzá pár szó..És összetörik...Lehet,hogy sohasem áll talpra,próbálkozik persze,de olyannyira megbántották,megsebeztél,hogy feledni ezt nemlehet...Túl lehet élni,meglehet szokni,bele lehet törődni...De nagyon fog fájni,örök életedig...Ezellen nem lehet mit tenni...Vagyis egy megoldás van..:a halál...

 Az életben csak az lehet boldog,aki már megjárta a poklot is..
 Tudod,csak akkor mond azt,hogy megérted a bajom,ha végigjártad ugyan azt az utat,amit én,és ugyanazt átélted,amit én..És nekem senki ne mondja,hogy ismerlek,mert kurvára nem ismer engem senki..;) úgy istenigazából...
 Mindigis előtérbe helyeztem mások problémáit,és segítettem megoldani őket...Ha láttam,hogy szomorú valaki,mindig megkérdeztem,hogy mi a baj...És tőlem ki kérdezi meg..?!na ezaz..amit én adok,azt sohasem kapom vissza..Dehát..ezvan..így legyen jószívű az ember az életben..Semmi értelme..Aki köcsög és bunkó,sokkal jobb élete van,mint aki becsületes és jószivű...És most nem azt mondom,hogy én az a jaj de jóember vagyok,igen nekemis vannak hibáim,beismerem,sőt..nagyon sok van,de aki ezek ellenére is szeret(ha van egyáltalán ilyen) azt tisztelem és szeretem..kamubarátok pedig nem kellenek..Nemvagyok egy haragtartó tipus,tovább lépek a balhékon,de megmarad bennem minden egyes rossz szó is...Hogyis mondjam,a hegek...
 Az eddigi életem során nemsok jódolog történt velem,talán egy-kettő ami..De még mindig tudom,mi az,hogy tisztelet,szeretet és bizalom...Nem vagyok egy meghatározó és domináns személy én ugy gondolom...Az önbecsülésem is megvan még..Bár néha ugyérzem,hogy egy cseppig elvesztettem...
 Tudom,hogy senkinek sem tökéletes az élete,de valahol mostmár csak a sajátommal szeretnék foglalkozni...
 Szeretnék végre boldog lenni..!

Azt hiszem az első kérdés, amit meg kell válaszolnom magamnak, hogy képes vagyok-e tenni a boldogságért, hogy képes vagyok-e szeretni még. Mert szeretni nehéz. Ha szeretsz, az nem jelenti azt, hogy téged is szeretnek, pedig szeretve lenni jó és még jobb, ha ezt a tudomásunkra is hozzák. Eltelhetnek évek úgy, hogy becsapod az agyad, de attól még nem lesz igaz, amit hiszel. Az első dolog, amit megtanultam, hogy nem az az igazán fontos, hogy mekkorát tud kérdezni az ész, hanem az, hogy milyen nagyot tud felelni a szív. Tud akkorát, hogy saját magad is megdöbbensz rajta.