..visz az út,rohanok,szivem zakatol..

Megtanultam az évek alatt,hogyz az ember csak és kizárólag magában bízhat.Senki másban..Mindenki csak hátbadöfi a másikat...Ott üti,ahol éri..Persze nem ütésekre gondolok,mert a szavak ezerszer jobban fájnak...A lelkünkig hatolnak..Vannak olyan emberek,akiket nagyon könnyű megtörni...elég hozzá pár szó..És összetörik...Lehet,hogy sohasem áll talpra,próbálkozik persze,de olyannyira megbántották,megsebeztél,hogy feledni ezt nemlehet...Túl lehet élni,meglehet szokni,bele lehet törődni...De nagyon fog fájni,örök életedig...Ezellen nem lehet mit tenni...Vagyis egy megoldás van..:a halál...