Átsírt éjszakák, elvesztett barátok.
A világ közepén magadat egyedül találod.
És csak áldod azt az órát, amikor nevetett a szád, hiányzik az a valaki, aki társként gondolt rád.
Fájnak a percek amiket együtt töltöttetek, szívedbe marnak az emlékek, az együtt töltött hetek.
Fáj minden perc, mikor magányosan fekszel az ágyadban, rossz belegondolni,
de egyedül vagy a világban.
Hideg, unalmas őszben borús eső esik nagy szomorú szürke felhő mélyéből,
de nézz a gyönyörű, csillogó átlátszó, ezerszínű, vidám szépség vízcseppbe, és gondolj csak jobban bele:
honnan veszed, hogy az eső, a színes sárga avarra cseppenő, gyönyörű vízcseppkavalkád szomorú?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése